Jóval Freud előtt a filozófusok azt sugallták, hogy mentális életünk egy bizonyos része az érzelmekben, a viselkedésben és a cselekedetekben nyilvánul meg, de a tudat számára nem áll rendelkezésre. A tudattalan és ma továbbra is titok, hogy mindenki a maga módján van.
Nem vagyunk a házunk tulajdonosai: az "én" részben alárendeltek az öntudatlan erőknek. Tudattalanunk nem ellenség számunkra, még akkor is, ha kellemetlen tüneteket okoz. Csapdába esünk, amikor nem halljuk annak jeleit. Megpróbáljuk megfejteni őket, jobban megismerhetjük magunkat, és közelebb kerülhetünk a valósághoz.
Távoli őseink a spirituális folyamatokat a magasabb erők befolyásának tulajdonították. Az ókori görögök, amelyek ellenőrizetlen haragba vagy pánikba esnek, szenvedélyes szeretet vagy ellenállhatatlan vágy érzésekor, elmagyarázták államukat "az istenek megszállottsága".
A viii századig b.E. Az emberek egyszerűen nem tudták megvalósítani magukat a szokásos értelemben, az amerikai pszichológus, a tudat történetének kutatója, Julian Jaines szerint. Az összes hirtelen belső motívumot isteni beavatkozás eredményeként vették figyelembe.
Ez a fajta magyarázat („az Úr irányított” vagy „az ördögöt megszámlálva”) egyébként a mai napig meghallgathatók. Egy bizonyos egyéni istenség, a „Diamone” gondolata, amely bennünk lakik (valójában ebből a görög „démon” szóból származik), amely belső hangként ösztönzi az egyik vagy a másik cselekedetet is. Szókratész filozófusban is jelen van. A szókratikus "átmérő" azonban egyéni és elválaszthatatlan a személyiségtől. Tehát az első lépést az eszméletlen modern megértéshez tették.
Sötét absziszek
Fokozatosan az öntudatlan impulzusok forrása elkezdett hívni az emberi lelket.
"Az események a lelkünkben zajlanak, amelyeket nem tudunk közvetlen módon" – mondta az ókori római doktor Galen 1 . Közelebb a korunkhoz, a 17. században, a derékszögűség – Rene Descartes francia filozófus tanításai befolyásolták az öntudat fogalmát.
A tudatos és mentális azonosította, hogy a világot két részre vágták: egyrészt megfosztva az anyag, másrészt az anyag tudatától, másrészt – a benne élő szellem.
Legtöbbünknek tetszik az a gondolat, hogy rendkívül dühösek lehetünk, csak meg kell adnod magunknak
A Descartes elvileg kételkedett mindenben, és csak egy dolog nem volt kétséges: a saját tudata („Azt hiszem, ezért létezem”). A XVIII. Század következő lépése német filozófus és matematikus Gottfried Leibniz -t tett.
Számára az öntudatlan a mentális élet alsó formájaként cselekszik, amely túlmutat, amit felismerünk. A tudatos zónái, ő hasonlít a "szigetek a sötét érzékelés óceánjáról" 2 -hez .
A 19. század végéig azonban https://magyarviagra.com/vasaroljon-cialis-online-gyogyszertar/ a vélemény az volt, hogy a mentális életnek ez a formája elsősorban mentális betegekkel vagy hisztériával kapcsolatos, a kórházakban grimaszolva, mint egy birtokló. Ebben a korszakban az egészséges embernek nem kellett volna.
„Az uralkodó közvélemény továbbra is a„ mentális ”és a„ tudatos ”ekvivalens fogalmán alapul” – írta Edward von Gartman német filozófus a „tudattalan filozófiájában” 3 -ban .
Munkája után az „eszméletlen” kifejezés népszerűvé vált. Tehát a talajt úgy készítették el, hogy a „tudattalan” démonja megmutatja a világ stabil Descartes -képét.
Személyiség a személyiség belsejében
A mentális rendellenességek okainak keresése során Freud arra fordult, hogy „az öntudatlanul helyettesítették”. Természetesen neki, a "tudattalan" nemcsak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült.
Ugyanakkor különös figyelmet fordít a pótoltakra, figyelembe véve az eszméletét megengedhetetlen vágyak tárolására, nem minden, hanem a gyermek vérfertőzés vágyainak. Az impulzusok bekapcsolódnak bennünk, amelyeket tudatunk nem tud elviselni, elutasítva őket, vagy nem is engedi őket magunknak (ami valójában a Freud értelmében a „kiszorítás”).
A tudatból fogannak, de túlélnek, folytatják a bennünk lévő morgást, és keresik a fénybe kerülési lehetőségeket. Hosszú távú konfliktus és a tudatos „én”, amely számos védelmet teremt velük szemben, beteggé tesz bennünket.
Az öntudatlanok meghallgatásakor közelebb kerülünk magunkhoz, és a természetünknek megfelelően cselekedhetünk
Freud kezdetben ezen érzéki impulzusok kolóniájának hívta az érzéki impulzusok kolóniáját, de amikor egyértelművé vált, hogy a lélek többi területe-„én” és „szuper-i” -funkció nemcsak a tudat nappali fényében, átnevezte ezt a kolóniát „It” -be, átnevezte „It” -be.
Ebben a képen a „tudattalan rendszer” vagy az „it” független egységet hoz létre a psziché belsejében, amely tele van saját érzéseivel, gondolataival, vágyával és emlékeivel. „Ez” úgy néz ki, mint egy titkos személyiség a miénkben, és különbözik tőlünk, mivel ez a belső személyiség logikánsabb, szenvedélyesebb, felelőtlenebb, misantropikus, és még a legtisztább keresések során sem találjuk meg.
Freud úgy vélte, hogy az öntudatlan államok „leírhatók az összes olyan kategóriával, amelyet a tudatos spirituális cselekedetekre, azaz ötletekre, törekvésekre és hasonlókra alkalmazunk. Igen, ezekről a rejtett állapotokról azt kell mondanunk, hogy csak a tudat tudatától különböznek ”4 .
A démoni középkori elmélete??
Bertrand Russell angol filozófus azt hitte, hogy ez volt, és viccelődött: „A tudattalan itt jelenik meg egyfajta börtönben, aki egy börtönben él, és csak alkalmanként nehéz nyögésekkel és átkokkal, és bizarr atavista vágyakkal megragadta a tiszteletteljes közönség szemét.
Legtöbbünknek tetszik az a gondolat, hogy rendkívül dühösek lehetünk, csak meg kell adnod magunknak. Ezért a freudi tudattalan sok csendes és dicsőséges ember vigasztalása volt ”5 .
Nem -pontos hibák
Nem számít, mennyire józan fejeket hallunk Freud, az öntudat gondolata mélyen gyökerezik bennünk, és még akkor is látjuk annak megnyilvánulásait. A fenntartásaink gyakran jelentősnek tűnnek, rejtett jelentést keresnek. Eközben nem minden nyelvi felügyelet "Freud fenntartása" -nak bizonyul.
Nyelvünk követheti a szavak hangjának hangját, különösen, ha fáradtak vagyunk. A Freud optika azonban arra készteti, hogy minden baleset "helyettesített" tartalomként érzékelje. És néha a pszichológiai erőszakra hajlamos tapintatlan pszichoterapeuták vagy rokonok inspirálnak minket, hogy átmennek minket.
Az 1990 -es években számos amerikai pszichoterapeuta, akik meggyőződtek arról, hogy a betegek neurotikus tünetei gyermekkori sérülésekkel járnak, hamis emlékeket hoztak létre a vérfertőzésről. Ezek a hamis emlékek annyira megkülönböztethetők voltak, hogy a betegek még apjukat is vonzták a bírósághoz.
Mi tud az öntudatlan kognitív tudományról?
Tudatunkon kívül nemcsak a motívumok és a motívumok továbbra is fennmaradnak, hanem számos olyan információt is, amelyek befolyásolják a viselkedésünket és még azoknak az információknak a értelmezését, amelyekről tisztában vagyunk. "Például kihagyhatjuk a fülét, vagy elfelejthetünk valamilyen hirdetést, de amikor egy hirdetett terméket látunk a boltban, akkor valószínűbb megvásároljuk" – magyarázza Maria Falikman kognitív pszichológus. – A pszichológusok a kísérletekben használják az „Alpontos bemutató” eljárásokat, amikor az objektumot egy pillanatra kiemelik, vagy egy másodperces ezredek számára bebizonyították, hogy az ember nem érzékelheti azt. De ez befolyásolja a következő objektum azonosításának sebességét vagy pontosságát, és néha értelmezése alapján: Például, még akkor is, ha nem volt időnk tudatosan elolvasni az „íj” szót, akkor a következő „zsinór” szó, amelyet frizurákként fogunk érzékelni, és ha a „rét” szóval bemutattuk, akkor a „zsinó” szó eszközként érzékelhető eszközként.
Lehet, hogy nem tudjuk a használt mintákat, vagy a saját tevékenységeinket, amelyek végrehajtása jól elsajátított, automatizált. Hogyan hajtja össze az ujjait, amikor az oldalt fordítja? Nehéz válaszolni? De ez nem akadályozza meg, hogy könyvet vagy magazint olvassa el. Ha minden a terv szerint megy, akkor nincs szükségünk tudatosságra az automatikus műveletek végrehajtásához ".
Maria Falikman – Pszichológiai tudományok doktora, a Moszkva Állami Egyetem vezető kutatója. M.-Ben. Lomonosova, a NIU High kognitív kutatólaboratóriumának vezető kutatója.
Kollektív más
A későbbi generációk kritizálták Freudot azért, hogy számára az öntudat elválaszthatatlanul kapcsolódik a szexuális vágyakhoz. Karl Gustav Jung, a Freud hallgatója nem tudta elfogadni ilyen korlátozást. Az Ungiana öntudatlan az egész emberiség emlékét és még az őskori korszak genetikai memóriáját is magában foglalja.
A kollektív tudattalan jeleket küldhet nekünk az évszázadokon keresztül, és a kulturális különbségektől függetlenül. Például az autisták „terepi viselkedése”-hátrafelé és hátra-az yungiak társulnak az ókori rítusokkal és a modern Afrika rituáléival.
Jean Lacan, a pszichoanalitikus azt is állította, hogy a tudattalan a „másik” hangja, ám ezeknek a többieknek jelentősen szűkítette a körét. Mi az a következménye, amit az első „mások” mondtak – a szülők, a testvérek.
A gondolataik és vágyaikban élnek bennünk, hogy az akaratunkon kívül befolyásolják a szerelemben és a szakmai szférában döntéseinket. Tudattalanunk a személyes történelem eredménye, de ez nem tesz minket a múlt túszává, ez egy ablak a jövőbe.